2015. november 28., szombat

II. Szegedi Japán Nap

Egy remekül jól sikert molinó a rendezvény nevével
Immáron a második alkalommal került megrendezésre a Szegedi Japán Napok, ahol a japán kultúrával ismerkedhetett a nagyérdemű, megtudhatott magáról Japánról néhány érdekes dolgot, kipróbálhatott hagyományos játékokat, megkóstolhatott pár japán ételt és végül, de nem utolsó sorban, japán emberekkel is beszélhetett. 

Kicsivel több, mint egy éve, az Szegeden az IH-ban került megrendezésre az első ilyen kaliberű rendezvény, amin szintén részt vettem és már akkor is tetszett. Örültem, hogy volt egy rendezvény a közelemben, amire el tudtam menni, szinte ingyen. Mivel Szeged és Budapest között van egy tetemesebb távolság, ebből kifolyólag nem kis pénzes mulatság számomra a MondoCon. Pontosan ezért tett a kedvemre ez az egész rendezvény. Már ott is több mindent levetítettek, egy kis japán nyelvet is lehetett tanulni, játékokat is ki lehetett próbálni és így  tovább. 

Aikawa Yumie előadása, Herczeg Csaba tolmácsolásában

A második Szegedi Japán Nap már az Agorában került megrendezésre az IH-D2 Ifjúsági Fejlesztő- és Médiaközpont és a Szegedi Anime Függő Társaság (röviden: SZAFT) kezei között. A rendezvényen tényleg nem kevés program volt, remekül ki is töltötték azt az időt, amit erre az eseményre szántak. A megnyitó után rögtön Skype-kapcsolással, úgymond találkozhattunk két japán emberrel, akiket Herczeg Csaba tolmácsolt. Gyakorlatilag bemutatkoztak, majd elmondtak pár dolgot, köztük azt, hogy miket hiányolnak Magyarországról, hiszen kis hazánkban is megfordultak. Valamint két magyar leányzót is elértek, akik most kint vannak Japánban. Ami nekem nagyon tetszett, az japán nyelvlecke volt, amit Aikawa Yumie tartott meg nekünk, Herczeg Csaba tolmácsolásával. Amit megtanultunk, az a számolás volt, szinte húszig. Pár köszönést, alap kifejezést és bemutatkozást, valamint a Kanijkról, Hiraganákról, illetve Katakanákról kaptunk több információt. Ezt a nap folyamán meg is ismételték, bár nem voltak akkor annyian, mint az elsőn, de így is hangulatos volt. Levetítettek ezek után egy Tokyo-ról szóló negyedórás dokumentum filmet, ami kellőképpen informatív lett, valamint ez után jött a Chanoyu, azaz egy hagyományos tea szertartást, ám erről sokat nem tudok mondani, ugyanis rengeteg ember volt ott, plusz a teát se kívántam valahogy. 

Fodor Balázs és az általa előadott téma, egyik megállója
Kaptunk egy ebédszünetet, ahol Én megkóstoltam a sushit, amiről kettő dolgot tudtam leszűrni. Ritka furcsa íze van, de egyáltalán nem rossz, valamint a szójaszószt ne vigyétek túlzásba, mert olyan sós, hogy majdnem bepusziltam fél liter vizet. Miután ennek a kisebb szünetnek vége lett a szegedi NNG Dance Group mutatkozott be egy, két számos tánc előadással és innen is gratulálok a lányoknak, mert remekül táncoltak. A tánc után, Fodor Balázs tartott egy előadást, Anime kultúra a kezdetektől néven. Ez igencsak interaktívra sikeredett, mivel miután elmondta azokat a dolgokat, amik engem speciel foglalkoztattak, hogy honnan kezdődik ez az egész, mik a legmeghatározóbb művel, stb. elkezdődött egy kisebb "Mondasz egy animét és Én véleményezem" dolog. Gyakorlatilag Balázs, a legeldugottabbakról és a legismertebb művekről is mondott szubjektív véleményt. Itt szinte bármelyik anime-t mondhattad, mert volt rá válasz, akár velős és tömör, akár hosszú és kifejtős. A harcművészeti bemutató sem maradt el, amint a Szegedi Kendo Egyesület tartott meg - az aikido elmaradt - és élveztem. Alapvetően még sose láttam efféle harcművészetet - csak anime-ben -, de megfogott. Rengeteg szabálya van és kicsit számomra érthetetlen, de az egész fegyelem és tisztelet miatt tetszett számomra a legjobban. A nap utolsó megállója egy Kérdezz-Felelek volt japán cserediákok és köztünk, a nézők között. Az előre megírt kérdéseket Garai Timi tette fel és Herczeg Csaba fordított. Ezen ugyan nem tudtam a buszom miatt végig maradni, de ameddig tudtam maradni, remek volt a hangulat. Nagyon jól elmondták a választ azokra, kérdésekre amiket feltettek nekik és viszonylag sokat is megtudunk. Én nem tudtam, hogy van egy egyetem, ahol van külön magyar szak, ahol a nyelvünket és a kultúránkat lehet tanulni. Ez engem nagyon meglepett, de örültem is neki.


A kerekasztal
Ezen programokkal párhuzamosan még kézműves foglalkozáson lehetett részt venni, mangákat olvasni a manga sarokban - magyart, angolt és aki tudta olvasni, az olvashatott eredeti japán mangát is. - valamint a hagyományos Yukata-t is magunkra lehetett ölteni. Bence nevű haverom, fel is próbálta, tapasztalatait el is mondta. Elmondása szerint kényelmes volt, főleg a kéznél, egyetlen negatívum az volt, hogy lépni, nehezen lehetett benne. Aki akarta az kipróbálhatta a kalligráfiát is, ahol segítséget is kapott. 
A mangasarok néhány darabja, köztük magyar, angol és japán mangákkal
Számomra a rendezvény egy hatalmas felüdülés volt, mert fejlődött az elsőhöz képest, rengeteget. Úgy láttam, hogy több embert is megmozgatott, ezért élvezetesebbnek is gondoltam a rendezvényt. Kitörő lelkesedéssel várom a következő ilyen lehetőséget, hogy elmenjek és kiéljem a japán kultúrához fűződő szeretetemet. 

2015. október 26., hétfő

Daisetsu és az Animekommentár

Bizonyára sok emberben megfordul már az a gondolat, hogy Ő animékről vagy ehhez kapcsolódó témájú videókat/blogokat - helóka - fog csinálni. A YouTube-on, legalábbis a magyar részen, évekig alig volt egy-kettő videós, aki ilyen témában mozog, ám szerencsére jöttek feltörekvő videósok, hogy meghódítsák a trónt. Így tette Daisetsu is, aki megalkotta az Animekommentárt és a saját gondolatait közvetíti a nézőinek. 

Az Animekommentár egy korábbi borítóképe a Facebook-ról

Jómagam már több, mint egy éve követem, egészen pontosan a harmadik videója óta, amikor is egy csoportban kirakták a videóját és megnéztem. Tetszett az előadás módja és gondoltam követni fogom és ezt nem bántam meg. Méltán mondhatom azt, hogy Daisetsu az egyik olyan magyar "animekritikus" aki a legjobbak között van. Ez miért is lehet? Remekül összerakja a mondanivalóját és sokszor frappáns vicceket is belevisz. Rengetegféle témában készít videókat, ami annyit tesz, hogy nem csak kritizál, de tartja a nézőivel a kapcsolatot Kérdezz-Felelek videók formájában, rendszeresen kapunk tőle szezonbetekintőt, ami egy-egy szezont taglal vagy figura bemutatót, ami még újnak számít a csatorna életében, azonban már most jó irányba halad. Csak, hogy egy személyes példával éljek. Mindig is sokalltam az árát, egy-egy figurának, de miután megnéztem a videókat, rájöttem arra, hogy azok a figurák, még csak nem is olyan drágák, mint egyes társaik, amelyek akár a harmincezret is felülmúlják. Persze a rajongói szív, mindig is vonzani fogja a rajongókat ezek felé, ahogy engem is, csak a pénztárcánknak nem mindegy, hogy mennyiért is veszünk meg valamit. 

Tehát, az Animekommentár egy rendkívül informatív és összeszedett csatorna, ahol jobbnál jobb kritikákat találhatunk. Daisetsu-val pedig remek érzés volt összefutni a nyári MondoCon rendezvényen, ugyanis rendkívül közvetlennek találtam a személyét és remekül lehetett vele beszélni is. Javaslom, hogy mindenki tegyen egy látogatást a csatornáján és véletlenül se felejtsen el elmenni úgy, hogy nem nyomott egy Feliratkozást, mert esküszöm, hogy megéri. 

A csatornát ide kattintva éritek el.                                                             A Facebook oldalt, pedig ide kattinva.

2015. október 3., szombat

Charlotte

Szuper képességek. Ez talán az egyik olyan dolog, ami az emberiséget mindig is lázban tartotta, nem véletlenek a nyugaton és hazánkban is méltán híres képregényhősök, akik vagy repülnek, vagy láthatatlanok tudnak lenni, vagy bármi amit el tudunk képzelni. Biztosan mindenki vágyik valamilyen képességre, de ezek ha rossz kezekbe kerülnek, akkor világuralmat is lehet velük teremteni, vagy titkos kísérleteknek vethetnek alá minket, hogy miért van ilyen erőnk és hogyan lehetne felhasználni.

ELÖLJÁRÓBAN:

A Charlotte egy nagyon fiatal manga, melynek a történetét Jun Maeda találta ki, a rajzokat pedig Yuu Tsurusaki és Chibiaru alkották meg. 2015 nyarán indult el a manga, amely meg is kapta ugyan ebben az évben, szintén nyáron az anime adaptációját is, valamit eddig két special rész van bejelentve, melyeket 2015-ben és 2016-ban láthatunk majd.

TÖRTÉNET:

A történetünk egy frissen felvételiző diák megismerésével, Yu Otosaka megismerésével kezdődik. Egy abszolút átlagos diák, de mégsem. Yu rendelkezik egy képességgel, mellyel öt másodpercig megtudja szállni valakinek a testét és uralni tudja. Yu ezt ki is használja a felvételi során, majd az iskolai tanulmányainak az elismeréseit is így gyarapítja. Egy lány van akit megakar magának szerezni és ezt a lányt veszélybe is sodorta, hogy megmentse, majd egy randira is elmennek. Eddig minden szép és jó, azonban a diákelnökség csalással vádolja meg - ami nem alaptalan, valljuk be - és megíratják vele újra a felvételit, majd egy lány le is buktatja. Ő nem más, mint Nao Tomori, aki egy kamerával vette minden lépését Yunak. Kiderül, hogy Nao egy másik iskola diákelnöke és Yut akarja elvinni magával, ám Yu ellenáll és elmenekül. A diákelnökség másik tagja, Joujrou Takajou a nyomába is ered, aki mindenfelé pusztítást hagy maga után. Így van, Nao és Jouijrou is rendelkeznek képességgel. Nao láthatatlan tud lenni egy ember előtt, Jouijrou pedig gyors tud lenni, de nem tud könnyen megállni, ezért páncélt is visel. Kisebb noszogatás után rávették Yut az átiratkozásra, majd húgával, Ayumival el is költöznek a nagybátyjukhoz. Ayumi egy gondoskodó kishúg, aki előszeretettel bámulja a csillagokat éjjelente és őrületbe kergeti bátyját a titkos családi összetevővel, amit minden ételbe belerak. Az iskolában egyből be is veszik a diákelnökségbe és megkezdődik a küldetés. Fel kell kutatniuk a képességgel rendelkezőket és le kell őket beszélni a használatukról, mert ha lebuknak, akkor szörnyű dolgokat fognak velük csinálni, csak úgy, mint Nao bátyjával, akit gyakorlatilag megkínoznak, hogy rájöjjenek, miként lehet a harcászatban a képességét bevetni. Minden megy a megszokott módon. Egy rejtélyes srác betoppan az elnöki szobába teljesen elázva, majd megmutatja hol is van egy újabb képességgel rendelkező személy. Egy napon rábukkannak valakire, akinek kettő képessége is van és oda is sietnek, majd kiderül, hogy nem másról van szó, mint a mű rezidens bálványáról - ha úgy tetszik idoljáról - Yusa Nishimoriról. Yusa rendelkezik a pirokinézis, illetve a holtakkal való kommunikálás képességével, ám csak egy valakivel tud kapcsolatot teremteni, az elhunyt nővérével. Itt jön az a dolog, hogy akkor hogyan van kettő képessége? Meg is magyarázzák, hogy Yusa képessége a tűzzel kapcsolatos, még Misáé pedig a visszatérés. Egy kisebb búcsú után, amit Misa barátai felé közölnek Yusa is bekerül az iskolába, majd gyakorlatilag körbe rajongják. Ezek után történnek a dolgok, képességgel rendelkezők jönnek-mennek, ám Kumagami - aki mindig vizesen jön - megmutatja, hogy nem messze az iskolától van egy ember, aki a rombolás képességgel rendelkezik és nem más, mint Ayumi. Ugyanis szinte mindenki rendelkezik képességgel, de ez lappang, mint egy betegség, majd a tinédzser kor végével el is tűnik. Yu nagyon félti húgát, majd meg is történik a tragédia, ami miatt Yu teljesen magába zuhan. Egy kisebb depressziós történetszál kezdődik, ami nekem nagyon tetszett. Legalábbis az a része, amikor Yu az utcára menekül. Innen nem lőnék le semmit, mert az túl spoileres lenne. Az események után kiderül, hogy Ayumi korábbi megérzései bebizonyosodtak, de mik is? Úgy érezte volt egy bátyjuk Yuval. Először egy álomban találkozik Yu a bátyjával, akit lekötözve tartanak elzárva, majd a jelenbe érve, Yu felkeresi a bátyját és meg is találja Shunsuke Otosaka személyében, aki megvakult a képessége miatt. Mikor elhasználta az utolsó lehetőségét is vak emberként megalapított egy kutató intézetet és egy iskolát, ahol az ilyen "betegséggel" rendelkezőket tartják. Kiderül viszont az is, hogy Yu félreértette a képességét és nem csak testekbe tud belemenni, hanem akinek képessége van el is veheti, így időt utazik, majd megmenti Ayumit. Egy terrorista szervezet ügyködése miatt Kumagamit elrabolják és kifaggatják, majd Naot is magukkal viszik és Yut kérik értük. Yu azonban szembeszáll velük, de nem lesz fenékig tejfel a dolog. Miután Yu felépült a balesetek miatt és a rehabilitációja is sikeres lett, elhatározta magát és felkerekedett, hogy a világ összes képességét magába szívja és végül egy ellenszerrel kitörölje mindezt. Naonak persze még előtte bevallja az érzéseit és ígéretet tesz Yunak, ha sikeresen visszajön a párja lesz. Yu nagy kalandra indul és bejárja az egész világot, de erről csak ennyit mondanék, mert amik ott történnek rendkívül fontosak. 

KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONOK:


Az anime grafikája nálam egy hatalmas piros pont. A színek nagyon intenzívek és erősek, de mégsem annyira, hogy a nézőnek megfájduljon a szeme. A fények és a különféle effektek nekem nagyon bejöttek és rosszat nemigazán tudnék róla mondani.


A nyitódal a fülembe mászott első hallásra. Nagyon kellemes hallgatni az énekesnő hangját, igazán dallamos a hangja. A záródalról már nem jött be annyira. Semmi bajom nincs vele, mert rendesen ott van a szeren és az énekesnő hangja is remek, de nekem annyira nem jött be. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz, csupán csak ízlések és pofonok.

A szinkronok terén volt akinek a hangja néha már arra késztetett, hogy a falra másszak, viszont remekül eltaláltak minden szinkront és a szinkronszínészeknek egy hatalmas pacsi, de valakit kiemelnék. Yusa és Misa szinkronhangját, azaz Maaya Uchidát. Ez a 25 éves szinkronszínésznő remekül összehozta azt, hogyan is lehet egy aranyos és vidám lányból átmenni egy fiús és néha agresszív hölgybe. Az Ő teljesítménye, nálam több, mint elképesztő volt. Mindezek mellett mindenkinek a szinkronja ott volt a toppon.

VÉLEMÉNY:


Senkit ne tévesszen meg a kinézet, mert akkor úgy járhat, mint az Angel Beats! esetében. Saját példa, hogy elkezdtem nézni, hogy "De kis kellemes, biztos valami vígjáték...", na meg egy nagy hanyatt vágódást! Úgy beledobtam magam akkor a mély vízbe, hogy alig tudtam kijönni. A Charlotte esetében tudtam mire vállalkoztam, mert egy kisebb betekintést már láttam róla és gondoltam elkezdem, majd meg is érte. Persze voltak dolgok amiket nem érettem, de ha azt a kevés dolgot félredobjuk akkor egy számomra, hangsúlyozom számomra egy nagyon élvezhető műről volt szó és biztos vannak hibái, de ezeket nem láttam ki. Mindenkinek bátran ajánlom, mert van itt akció, dráma, de fanservice? Na az nincs és úgy gondolom nem is baj, mert csak rontott volna a színvonalon, de nem is kicsit. Japánnak úgy is mániája a folyamatos fanservice és örülök, hogy ebből az anime nem kapott semmit.


2015. augusztus 11., kedd

Yowamushi Pedal

Kerékpár. Egy olyan közlekedési eszköz, melynek nincs káros anyagkibocsájtása és a saját erőnkkel el tudunk jutni, bárhová. A kerékpárok között is változatos a választék, csakúgy, mint egy autó esetében. Utcai, hegyi, városi és még megannyi fajta. Nekem jelenleg egy Mountine Bike-om van, viszont ennek az animének a hatására, biztosan cserélni fogom. 

A főbb szereplők, egy képen
ELÖLJÁRÓBAN:

Elsőként 2008-ban jelent meg a Weekly Shonen Champion keretein belül, majd 2013-ban elindult útjára az anime adaptáció is. Az animációért a TMS Entertainment volt a felelős. A cég nevéhez fűződik többek között a Kamisama Hajimemashita, a Lupin széria vagy az idei nyári nagy kedvencem, a Jitsu wa Watashi wa. 2014-ben érkezett a második évad, illetve egy Light Novell, amit a gyűjtők, bizonyára folyamatosan be is szereznek. 

TÖRTÉNET:

A  történet roppant egyszerű. Főszereplőnk, Onoda Sakamichi egy igazi otaku. Odavan az animékért, a mangákért, a figurákért, gyakorlatilag mindenért, ami köthető a már említett dolgokhoz. Ami ennek a függőségnek a tetejére felteszi a koronát, az talán az, hogy meglehetősen sokszor biciklizi le a 90 kilométert, hogy megvegyen pár dolgot. Ez a 90 kilométer, pontosan az a távolság, ami a szülőháza és Akiba között van. Ez mind szép és jó, egy jó országúti kerékpárral ez szinte semmiség. Igen ám, de Onoda nem egy országúti biciklivel teszi ezt meg, hanem egy nagymama biciklivel teszi meg. Egy ilyen kerékpár körülbelül 20 kilogramm és nem éppen lehet vele gyorsan menni. Ami meg aztán a pofátlanság és a szülői féltés netovábbja az az, hogy Onoda kerékpárját megbuheráltatták egy szerelővel, hogy ne tudjon messzire eljutni. Onoda persze ezt nem tudta és Akiba mindig úti cél volt neki. Miután felvették a középiskolába, a helyi anime-klub tagja akart lenni, viszont ez a klub megszűnt érdeklődés hiányában. Onoda elhatározta, hogy feléleszti a poraiból a klubot, csak semmi sem ilyen egyszerű, főleg ha a sors egy teljesen más utat épít eléd. Egy bájos leányzóval, Kanzaki Miki-vel hozza össze az élet, akivel össze is barátkozik, majd mikor Akiba felé megy, egy versenyzővel kerül össze, név szerint, Imaizumi Shunsuke-vel. Eleinte egy roppant magának való karakter, viszont az anime végére, sok dolog megváltozik. Köztük egy verseny is kerekedik, amiben Onoda a nagymama biciklijével, Imaizumi pedig az országúti kerékpárjával száll nyeregbe. Az eredmény egyértelmű, viszont Onoda végig tudja tartani a tempót Imaizumi-val. Nem sokkal később egy heves természetű és lobbanékony sráccal is összefut, Ő nem más, mint egy sebes sprinter Naruko Shoukichi. Mire Onoda feleszmél már önként jelentkezett az iskolai kerékpárcsapatba. Eleinte furcsán nézték, majd az elsőévesek versenyén megmutatta, hogy ki is Ő valójában. Van rengeteg mű, ami néhol vagy egy ponton eltér az eredeti manga műtől, ez viszont nem olyan. A készítők csak ritkán javítottak valamit, azokat azonban csak az anime javára. A főhangsúly végig az edzésen van, nem is akármiért. A nyár legnagyobb iskolai biciklis versenyén, az Inter-High-on akar indulni a Sohuko Akadémia. Ez viszont egy embert próbáló feladat. Onoda és társai, egy táborban vettek részt, ahol összesen ezer kilométert kell letekerni, egy öt kilométeres pályán, négy nap alatt. Nem lövök le semmit azzal, hogy mindenkinek sikerült teljesíteni, azonban ezen a versenyen történt egy kisebb verseny is, amiben az első éves, Onoda, Imaizumi és Naruko csapott össze, a másodéves Aoyagi és Teshima ellen. Ez a harc azért szólt, hogy kik fognak részt venni a harmadéves Tadokoro, az ász sprinter, Makishima, az ász mászó és a kapitány Shingo mellett. Ezen a három napos versenyen több karakter múltját is megismerjük, képbe kerül három másik iskola, akik vágynak a győzelemre. Az anime készítői gonosz módon az Inter-High közepén vágták félbe az animét, szóval örülök, hogy utólag néztem meg. 

Onoda egy örömteli pillanatban, Miki és barátnője, Tachibana társaságában.


SZEREPLŐK:

Szereplőkből rengeteget kaptunk, ez nem is csoda, hiszen rengeteg a versenyző és a segítő karakter. Számomra ha ki kellene emelnem három kedvenc szereplőt akkor rendkívül nehéz lenne a dolgom. Az első karakter akit ideraknék az, Kanzaki Maki. Mint már mondottam számomra egy bájos karakter, aki odaadó módon segíti a srácokat, akármi van és folyamatosan önti beléjük a lelket. A második, a Sohuko ász sprintere, Tadokoro. Egyértelműen egy olyan karakter számomra, akivel tudok azonosulni. Bár én magas nem vagyok, sem éppen egy akkora darab ember, mint Ő, mégis imádok gyorsan menni a biciklimen és enni is szeretek, akárcsak Ő. A múltja számomra olyan, amivel lehet több ember is tud azonosulni, viszont ez a medve egy igazán humoros medve. A harmadik szereplő aki talán a legjobban megfogott, az nem más, mint a Hakogaku egy újonca Manami Sangaku. Bár Ő mászó és az Alföldön nincs ilyen hely, ahol lehetne hegyet mászni, mégis az a természettel való együttműködés, bámulatos és elképesztően vakmerő karakter ez az elsőéves újonc.

A Sohuko Inter-High csapata.
Tadokoro, Naruko, Onoda, Imaizumi, Shingo, Makishima

KINÉZET, ZENÉK, SZINKRONOK:


Az animáció sok helyen megüti a gyönyörű szintet. Szépek a tájak, realisztikusan vannak ábrázolva a jelenetek, a karakterek összes izzadságcseppjétől kezdve, a legkisebb szélben szálló levéldarabokig mindent meglehetősen szépen van meganimálva.

Az animének, hiába két évados, több nyitódala és záróakkordja is van. Számomra legjobban a ROOKIEZ is PUNK'D által írt zenék jöttek be a legjobban, viszont ez emberfüggő, hogy kinek melyik dalok jönnek be a legjobban. Ezek a dalokon kívül, a többi együttes is kitett magért, ami abban is megmutatkozik, hogy pontosan illik az animére, az összes nyitó- és záródal. Az összes háttérben hallható zene (népies nevén OST) pontosan akkor csendül fel amikor a legmegfelelőbb a pillanat és a hangulatot is sokszor ezek viszik el a hátukon az animét. Ha kell beraknak olyan szomorú zenét, hogy majd' elsírod magad. 



A szinkronszínészek kitettek magukért. A karakterek hangjai tökéletesen passzolnak az adott karakterekhez. Például az egyik karakter, akit kicsit horrorisztikusabbra akartak ábrázolni, olyan szinkronszínészt kapott, hogy csillagos hatost érdemel. Viszont számomra irritáló hangot is találtam és mindig örültem amikor végre befogta a pofáját Sugimoto Mifurute, egy pesszimista elsőéves Onoda csapatában. 

VÉLEMÉNY:

Kinek is ajánlanám pontosan ezt a művet? Mindenféleképpen csak akkor nézd meg, ha érdekel a kerékpározás és annak a művészete. Azok is belenézhetnek akik nem éppen konyítanak ehhez a témához, vagy hidegen is hagyhatja őket, viszont vannak olyan részek, ahol nem sok minden történik, csak háttértörténet mesélés vagy tekerés ezerrel, amik a külsősöknek unalmas lehet, ezzel megtörve a mű hangulatát. 



Kicsit olyan volt ez a mű, mint egy hullámvasút. Egyszer lassan haladunk, mint egy teknős, aztán olyan gyorsan, mint a Shinkansen. Egyszer a felhők felett vagyunk, annyira jó a kedvünk, máskor pedig a szomorúság és a csalódottság tölti el az embereket. 

A humorfaktora néha a legváratlanabb pillanatokban tör elő, például amikor Onoda bevárja Tadokoro-t, hogy visszavigye a csapathoz, rávette a sprintert, hogy együtt énekeljék az egyik műnek a dalát. Ez a mű tudtommal még csak a Yowamushi Pedal-ban jelent meg és nincs belőle feldolgozás, hogy mi is lássuk. Az pedig ahogyan a Kentarou Itou, Tadokoro hangja énekli, azzal a mély hangjával, valami olyan vicces pillanat, hogy akármikor megnézem, elfog a könnyes röhögés. 

Számomra ez a mű egy olyan dolog volt, ami elindított azon az úton, hogy nagy távokat biciklizzek le vagy akár versenyszerűen is elkezdjem a kerékpározást. A kerékpárok rajongóinak, biztosan tetszeni fog, mint már mondottam.

Az említett húzás